Az Étterem, Daniel Kaluuya rendezői debütálása, lenyűgöző utazásra viszi nézőit London közeljövőben játszódó verziójába, ahol magáncégek irányítják a város lakáshelyzetét. A film középpontjában Izi áll, akit Kane Robinson alakít, és ő az utolsó fennmaradt szociális lakótelep, a „The Kitchen” lakója, aki arról álmodozik, hogy jobb életet élhet majd egy magas építésű apartmanban.
A Kaluuya és Kibwe Tavares által rendezett Étterem megmutatja a rendezők éleslátását a karakterek és az érzelmek irányításában. A film ereje Robinson és Jedaiah Bannerman alakításaiban rejlik, akik lenyűgözően ábrázolják a saját démonokkal és váratlan kapcsolatokkal küzdő karaktereket. Robinson, más néven „Kano,” mélységet kölcsönöz Izi karakterének, és finom részletekben mutatja meg bűntudatát és magányát. Bannerman ragyogás a szerepében, megörökíti sebezhetőségét és vágyát a közösséghez való kapcsolódásra.
Az Étterem beállítása, neonfényes utcai piacokkal és vibráló közösségi szellemmel, ügyesen elevenedik meg. A film bemutatja azt az érzést, hogy büszkeség és egység születik egy közösségből, amely az elnyomó rendszerrel szemben harcol. Azonban Az Étterem hiányzik az általa tárgyalt témák teljes feltárásában – a szociális lakáshoz való növekvő fenyegetés és az alacsony jövedelmű családok ellenállóképessége. A második felében a film szűkíti a fókuszt, feláldozva a hatásos társadalmi kommentárt egy személyes önismereti és átalakulási útra.
Bár Az Étteremnek jobban járt volna szigorúbb szerkesztése, a színészek teljesítménye mégis lekötötte a nézőket. A film emberségével közelíti meg a karaktereket és küzdelmeiket, ami dícséretre méltó. Hibái ellenére Az Étterem friss megközelítést nyújt a distópikus műfajban, és Daniel Kaluuya és Kibwe Tavares ígéretes új filmkészítőkként állítja őket előtérbe. Ez emlékeztet a közösség, a kitartás és az emberi kapcsolatok erejére az ellentétekkel szemben.
The source of the article is from the blog elperiodicodearanjuez.es